Történeti és lakossági adatok.
A község gazdag történelmi hagyományokkal rendelkezik. Nevét első alkalommal a latinos „Serch” írással, de minden bizonnyal „Zsérc”-nek értendő olvasattal 1248-ban említette IV. Béla királyi oklevele. Ekkor ez a hely – ami még nemigen volt lakott település – az egri püspökség birtoka (possessio) volt. A helynév valószínűleg szláv eredetű, ami erdőégetéssel nyert tisztásra utal. Mai nevét a „Bükk” előnév felvételével a községi elöljáróság javaslatára a belügyminiszter 1906-ban hagyta jóvá. A község címerét, amelynek fő motívuma egy termő szőlőtőke, Pécsi L. Dávid neves magyar heraldikus tervezett és 1998. évben hagyta jóvá az önkormányzat.
Lakosainak száma-miután a hely lakott településsé vált- a történelem során fokozatosan növekedett. A település lakosságszámára a törökök kiűzése után egy 1695-ben készült összeírásból következtethetünk első alakalommal. Ekkor 20 db, többségében pusztult házat jegyeztek fel, ami mintegy 100-120 lakost fogadhatott be. Az 1786. évben megtartott első hivatalos népszámláláskor 631 lakost írtak össze a településen. Ez a szám fokozatos gyarapodással az 1941-ben magtartott népszámlálás idejére 1743 főre növekedett. A község történelme során eddig ez volt a legmagasabb lakosságszám.
A II. világháború és az azt követő évek, évtizedek gyökeres változást hoztak a község lakosságszámának alakulásában. Megindult a lakosság számának csökkenése, ami napjainkban is tart. (A község lakosainak száma ma már nem éri el az 1100 főt sem. 2006 januárjában 1088 fő volt.) A folyamat azzal kezdődött, hogy a második világháborúnak a község lakosai közül 38 fő hadi szolgálatot teljesítő katona és 4 civil lakos esett áldozatul. Érzékeny lakosságszám csökkenéshez vezetett a magyarországi régi nagybirtokrendszer 1945. évben megindult felszámolása is. Ennek kapcsán a bükkzsérci földigénylők közül a családtagjaikkal együtt közel kétszázan vettek örök búcsút a községtől és áttelepültek az Országos Földrendező Tanács Települési Hivatala által számukra kijelölt és biztonságosabb megélhetést nyújtó dunántúli vidékekre, elsősorban Bicske térségébe, főleg Nagyegyházára.
1947. évben más környékbeli települések lakosaival együtt Bükkzsércről is sokan indultak el ideiglenes (2 éves) munkavállalási céllal Svédországba, főleg Eskilstuna és Storfors településekre, ahonnan az 1948. évi magyarországi politikai rendszerváltás, a „fordulat” után már nem tértek vissza, hanem svéd állampolgárokként ott végleg letelepedtek.
Az 1950-es években nagy lendületet vett magyarországi gazdasági-társadalmi átalakulás, az iparosítás további erős lakosság-elszívó hatást gyakorolt a községre. Sokan a biztos megélhetést nyújtó új ipari létesítmények környezetében telepedtek le. Az iskolai tanulmányaik befejeztével szakképesítést szerzett bükkzsérci fiatalok is ott alapítottak családot és ott telepedtek le, ahol a szakmájuknak megfelelő elhelyezkedési lehetőségek biztosítva voltak.
Az 1950-es évek végétől, a 60-as évek elejétől a fiatalok újabb hulláma indult a dunántúli telepes elődeik nyomdokain Bicske és Tatabánya térségébe, Óbarokra, Szárligetre és más ezekhez közeli településekre, vagy vettek új irányt Észak-Magyarországon a Sajó völgyébe Putnok és Ózd térségébe, ahol akkoriban a mezőgazdaság és az ipar is biztos megélhetést nyújtott számukra. Így került akkoriban sok fiatal telepes Hét és Serényfalva községekbe illetve ezek környékére.
A községből elvándoroltak szórványokban megtalálhatók az ország valamennyi tájegységében, de számosan új otthonra találtak Európa nyugati országaiban vagy a tengeren túl, főleg Kanadában is. Jó képet adott erről a Bükkzsércről elszármazottak meghívásával és részvételével 2002 május 19-én megtartott első találkozó is, amelyre mintegy 150 településről érkeztek vendégek, a volt bükkkzsérci lakosok.
Napjainkban a lakosságszám csökkenését elsősorban nem az el-és bevándorolási különbözet, hanem a születési és elhalálozási különbözet negatív egyenlege határozza meg. Erőteljes mértékű a lakosság elöregedése. Míg az 1920-as évektől az 1950-es évekig az évenkénti születésszám átlagosan 40-50 között volt, (1921-ben 72!)a születések száma a fokozatos csökkenés miatt 2004 évben elérte az eddigi minimumát: ekkor csak 4 gyermek született. Emellett a községben az évi elhalálozások száma már évek óta 20-30 fő között mozog.
A lakosság megélhetése. A Bükkaljára települt község kevés termőföldje a történelme során sohasem biztosította az itt élő teljes lakosság megélhetését. Ezért hosszú idő óta egészen az 1950-es évek elejéig az itt élő lakosság egy része az erdőhöz kapcsolódó tevékenységgel kereste kenyerét, vagy a kevéske föld megművelésével foglalkozott. A férfiak közül tavasztól őszig sokan foglalkoztak a kisrészben helyben, nagyobbrészt pedig Felsőtárkány és Cserépfalu erdeiben égetett mész Alföldre irányuló fuvarozásával is. Akinek pedig helyben nem akadt munkalehetősége az kénytelen volt elszegődni mezőgazdasági idénymunkásnak, summásnak vagy cselédnek az ország más vidékeire, többnyire az Alföldre.
Napjainkban is a lakosság egy része még az erdőkhöz kapcsolódó munkával vagy mezőgazdasági termeléssel foglalkozik, de sokan csak a községen kívül a környező városokban, elsősorban Mezőkövesden és Egerben találnak munkalehetőséget. Az utóbbi időben újjáéledt a szőlőművelés és a bortermelés is, amit a lakosság többnyire jövedelem kiegészítésként folytat. A szép fekvésű település adottságaira alapozva egyre többen felismerik az idegenforgalomban rejlő kereseti lehetőségeket is.
A község infrastruktúrája hatékony lakossági támogatással a közelmúlt évtizedben, években jelentősen fejlődött. A települést bekötötték az automata kapcsolású telefonhálózatba, kiépült a vezetékes ivóvíz, a szennyvízcsatorna és a földgáz hálózat. Nagy figyelmet kapott a környezeti tisztaság megőrzése, amit a szervezett hulladék-összegyűjtés is elősegít. Ezen a területen további nagy előrelépést jelenthet az, hogy a község 42 más településsel együtt tagja lett a Tisza-tavi Regionális Hulladékgazdálkodási Társulásnak és 2006. július 1-vel be kellett zárni a helybeli hulladéklerakó telepet.
A község 14 utcájának összes hossza meghaladja a 7 km-t, amelynek több mint 90 %-a szilárd burkolatú. A napi célok között szerepel ezek folyamatos felújítása és a csapadékvíz elevezető árokrendszer korszerűsítése. A többségében korszerű lakóházainak (családi házak) száma több mint 480. A község intézményhálózata, ellátottsága megfelelő. Megoldott az orvosi ellátás: minden munkanapon van orvosi rendelés és egy fiókgyógyszertár is működik a községben. 8 tantermes korszerű iskolája van a vele egybeépített tornateremmel, ezenkívül az iskolai szervezet keretében működik az óvoda is. Sajnos az alacsony gyermeklétszám miatt a 2005/2006-os tanévtől kezdődően az általános iskolai oktatást társult formában a szomszédos Cserépfalu község önkormányzatával közösen kell ellátni. Ennek keretében a két település alsó tagozatos tanulói Cserépfaluban, a felső tagozatos tanulók pedig a bükkzsérci iskolában tanulnak. A tanulók napi utaztatása egy, a Mezőkövesdi Többcélú Kistérségi Társulás keretében biztosított korszerű iskolabusszal meg van oldva. Az óvodai foglalkoztatásra is rányomta a bélyegét a csökkenő gyermeklétszám azzal, hogy a 2005/2006-os tanévtől már csak egy csoportot tarthat fenn az önkormányzat. A községi kulturális és sporttevékenység céljait szolgálja a művelődési ház a benne működő könyvtárral, egy gyermekjátszótér és a labdarúgópálya, amelynek vizesblokkját a közelmúltban újították fel. Az általános iskolával egybeépített tornatermet és az iskola udvarán létesített kézilabda pályát előzetes egyeztetés alapján az iskolai tanulókon kívül mások is használhatják.
Bükkzsérc, 2007. január 26.
Dr. Pintér Károly szerző